A házaspárok válásához a különböző korszakokban különbözőképpen viszonyultak. Általában a házasság minden korban, minden népnél tartós és szilárd alapokon állt, és nem volt megengedett a házasság felbontása. Csak kivételes esetekben bomlottak fel házasságok. Csak a XX század közepétől váltak a válások teljesen megszokottá, és a 70 –es években már tömeges jelenséggé nőtték ki magukat, vagyis minden harmadik családi kötelék szétesett.
A szigorú viselkedési normákat és a házasság felbontásának a tiltását az Égi Felsőbb Tanítók diktálták az emberiségnek azért, hogy az ember tudja, hogy hol van a helye, megtanulja a rendet, megtanuljon tűrni, erkölcsössé váljon, és ne korcsosuljanak el a gén - kódjai stb.
Miért nem volt szabad több ezer éven keresztül a házastársaknak elválni és új kapcsolatot kialakítani, és miért oldották fel a jelen korszak végén az összes tilalmat? Mindez a korszakváltással magyarázható, ezzel a sajátos periódussal, amelyben befejeződik az ötödik emberi faj létezésének az ideje. Azért, mert az ötödik emberi faj befejezi a létezését, ezért történik a lelkek aktív elvitele és a felgyűjtött minőségeik/tulajdonságaik tanulmányozása.
