SAJNÁLAT

2017.08.19 21:58

  Szüksége van-e az embernek sajnálatra? Vajon mit is jelent pontosan a sajnálat?

 A sajnálat – egyike azon érzéseinknek, amely az emóciók skáláján kicsivel alább helyezkedik el a szeretetnél. Az adott érzelem általában a jó emberekre jellemző, mivel nem mindenki rendelkezik a sajnálat minőségével és nincs is rá mindenkinek szüksége, valamint nem is fogadja be mindenki ezt az érzést. Viszont az adott érzelem lelki síkon sokat ad azon egyénnek, aki sajnál és annak is akit sajnálnak.

 Valaki rosszul van és segítségre van szüksége, viszont képes –e bárki sajnálat nélkül is segíteni a másik embernek? Nem. Habár még létezik haszonból történő segítségnyújtás, ami aztán kötelezi a viszont ledolgozást és jutalmat, viszont ez a típusú segítségnyújtás a lélek számára negatív minőségek felgyűjtését segíti elő. Az a segítség, amely tiszta szívből jön, az a lélek számára pozitív minőségek felgyűjtését teszi lehetővé. Én a minőséget hangsúlyozom, amely azért szükségszerű az ember számára, hogy ne változhasson át aljas, ocsmány és kíméletlen állattá. Ezért fontos fejleszteni az emberben a sajnálat minőségét. Az adott minőség megmenti az egyik embert a nehéz helyzetben, a másikat pedig megmenti a haláltól, a harmadikat meg nem engedi, hogy fejlődésében mélyre zuhanjon, a negyediket meg egyszerűen csak megvigasztalja kétségbeesése órájában.

A sajnálat minősége kifejleszti az emberben: az állatok-, gyerekek -és az egész emberiség iránti szeretet érzését. Olykor azt állítják, hogy ez az érzés bántó, sértő, megalázó és alacsonyrendű. Természetesen ebben is, mint minden másban is meg kell lennie a mértéktartás határának. De nem létezik túlzott sajnálat, mint ahogy túlzott szeretet - szerelem sem létezik. A sajnálat és a szerelem egyszerűen csak van.

 Ha ezek a minőségek valakinek az ártalmára vannak, akkor itt teljesen más dologról van szó. Például azon anyuka, aki sajnálja gyerekét és ebből adódóan nem kényszeríti rá arra, hogy dolgozzon, az a gyerek lusta emberként fog felnőni. Adott esetben az anyukánál sérült a mértéktartás határa. Természetesen sajnálni kell a gyereket azért, hogy ne törjön össze fizikailag , viszont ugyanakkor arra is rá kell kényszeríteni, hogy dolgozzon. Mint ahogy mondják: Minden, csak mértékkel jó!

 Így van ez az érzésekben is: a szeretetben, a szerelemben, az örömben, a bátorságban, a munkaszeretetben – mindennek megvan a saját határa. A sajnálat által gerjesztett energiák azok, amelyek az emóciók skáláján a szeretetnél egy Szinttel alacsonyabban helyezkednek el. A sajnálatból nő ki a szeretet érzése, vagyis az alacsonyabb energiák az élet szituációin keresztül fejlődhetnek és felemelve ez által a frekvencia Szintjüket átmennek egy új minőségbe, a szeretet minőségébe.

 Természetesen a fejlődés mindig két irányba mehet, mint ahogy felfelé, ugyanúgy lefelé is. Ezért ezek az energiák annak függvényében, hogy az ember hogyan oldja meg az adott szituációkat, akár csökkenthetik is a frekvencia Szintjüket. Ebben az esetben az ember elkezd degradálódni. Önök ellenkezhetnek abban, hogy a szeretet a sajnálat minősége nélkül alakul ki. Ha a nők és a férfiak közötti kapcsolatról beszélünk, akkor ez így működik.

 Viszont a szeretetnek sokféle változata létezik: a természet iránti szeretet, az állatok iránti szeretet, a művészetek iránti szeretet, az ég iránt való szeretet stb. Külön is ki kell emelni a minden élő iránt való szeretet minőségét: a növények, az állatok és az emberek iránti szeretetet. Ez a szeretet típus megköveteli kapcsolataiban az új érzelmi minőséget.

 Az embernek azért kell megtanulnia sajnálni a Földön létező összes élőlényt, hogy ne pusztítsa ki őket teljesen. Vagyis a sajnálat érzése azon célból lett adva az ember számára, hogy humánusan viszonyuljon a természethez és mindahhoz ami benne létezik vagyis azért, hogy megmentse és nem azért, hogy elpusztítsa. Nem mindig elegendő az ember körültekintő értelme ahhoz, hogy megmentse a természetet vagy valaki életét, ezért a biztonság kedvéért és az összes élő megőrzése céljából az emberi lélek Megalkotói beiktatták az ember belső lényébe a sajnálat minőségét.

 Viszont olyan esetek is létezhetnek, amikor a sajnálat minősége nem hoz hasznot sem annak, aki sajnál sem annak, akit sajnálnak. Léteznek olyan emberek, akik nem fogékonyak a sajnálat iránt, vagyis pontosabban a sajnálat energiája iránt. Ezek lehetnek elég alacsony fejlettségi Szinttel rendelkező egyének, de akár lehetnek elég magas intellektuális Szinttel rendelkezők (nem a lelki Szintről beszélünk). Ha megnézzük az alacsony Szintű egyéneket, akkor általában nekik mindegy, hogy sajnálják- e őket vagy sem. Ha egy ilyen egyén bajba kerül, akkor számára csak az eredmény fontos vagyis, hogy sikerül –e kikeverednie belőle, viszont az már lényegtelen számára, hogy mindez milyen módon történik.

 Ha megsajnálod és segítesz neki kikeverednie a bajból, akkor az adott egyén megköszöni, viszont a lelke mélyén nem fogja értékelni és továbbra is úgy fog cselekedni, mint ahogy eddig. A magas fejlettségi Szinttel rendelkező egyén meg esetleg túl gőgös és a gőg energiája viszont nem fogadja el a sajnálat energiáit. Ezért ha meg is sajnálják az ilyen embert, viszont annak gőgje elutasítja az Önök sajnálatát és az ilyen ember hála és köszönet helyett eltaszít, figyelmen kívül hagy és lenéz, sőt egyenesen ki is jelenti, hogy nincs szüksége senki sajnálatára. Több esetben is lehet nem helyénvaló a sajnálat .

Értelmetlen sajnálni a megrögzött bűnözőt, az álszentet, a képmutatót, a kapzsi embert és sok mindenki mást is, akik életükben sötét és durva energiákat dolgoznak fel. Elképzelhető, hogy az ember akár a gonoszat is megsajnálja, vagyis mivel nem lévén tisztában a másik jellemével, megsajnálja és megmenti őt, viszont a megmentett egyén a többiek ellen sok gonoszságot fog elkövetni. A sajnálat iránt még a negatív Rendszerhez tartozó ember sem fogékony, mert ő sem ezen az energia spektrumon fejlődik.

 Természetesen számtalan variáns létezik, de most beszéljünk arról, amikor a sajnálat előidézheti azon egyén degradálódását, aki az adott érzést kinyilvánítja. Megtörténik, hogy két egymással lelkiségben teljesen homlokegyenest különböző és fejlettségi Szintben is eltérő ember kerül házastársi kapcsolatba. Ebből adódóan néhány év elteltével az egyik fél leissza magát míg a másik ahhoz, hogy megmentse a családot, mindenféleképpen gondoskodik róla, megpróbálja megmenteni benne azokat az emberi vonásokat, amelyek még fiatal korában megvoltak. Vagyis a józanul gondolkodó családtag egész élete azzal telik el, hogy kiszolgálja a család szellemileg – lelkileg –fizikailag degradálódó és hanyatló tagját. Általában mindig a nő az, aki maga után húzza az egész családot, saját lelkiségének fejlődéséről is elfelejtkezvén. Végeredményképpen ez által visszamarad a fejlődésében és saját intellektuális hanyatlása is elkezdődik.

 Viszont ily módon elveszítve egy egész életet, az egyén azért felgyűjt magának egy csodálatos minőséget, azt a minőséget, hogy képessé válik a másik és mások érdekében feláldozni saját érdekeit, vagyis képessé válik másoknak szolgálni, ami nem kevésbé fontos számára, hiszen némelyek tíz- vagy akár több életet is arra fordítanak, hogy megszerezzék az adott minőséget / tulajdonságot. Vagyis némely esetben veszítve egy valamiben, az ember más valamiben válik nyertessé. Mindezen elmondottakból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az olyan minőség / tulajdonság, mint a sajnálat nagyon fontos és szükségszerű a kemény és zord Föld bolygónkon. Ezért ezen minőség/ tulajdonság kidolgozása és felgyűjtése egy bizonyos réteg, vagyis a közepes fejlettségi Szinten levő emberek feladata. Az alacsony Szint nem rendelkezik ezzel a minőséggel /tulajdonsággal, a felsőbb Szint meg egy sokkal magasabb minőséggé, a szeretet minőségévé dolgozza át. Vagyis ők már nincsenek sajnálattal a többiek iránt, hanem ők már szeretik őket és a további viselkedésük is ezen a minőségen alapszik.

FORRÁS: Szeklitova Larisza, Sztrelnikova Ludmila: A Vízöntő -kor embere

Vissza