KENTAUROK – A SIKERTELEN KÍSÉRLET!
A Világegyetem számtalan bolygóján a legkülönbözőbb létformák fejlődnek. A Teremtő Felsőbb Tudat különböző forma típusokat és testi burkokat hoz létre az élőlények számára, egyben kísérletezve is velük és tanulmányozva is őket a környezetben való racionális adaptálódásukban, valamint kölcsönhatásba léptetve őket más élőlényekkel is.
A Földön számos materiális formát próbáltak bevezetni. Némelyek akklimatizálódtak, mások meg bizonyos paraméterekben nem feleltek meg a környezetnek vagy az őket létrehozó Égi Rendszerek elvárásainak, ezért nagyon hamar korszerűtlenné váltak vagy mesterségesen lettek eltávolítva.
A kentaurok is ilyen kísérleti lények voltak. De a mi kortársainkhoz ez a létforma már csak legendák formájában jutott el. Ezek az élő szervezetek a valóságban is léteztek a Földön: a második emberi faj végén és a harmadik emberi faj korszakának az elején.
Ők két lény, a gondolkodó ember és a fizikai erőt és gyorsaságot megtestesítő ló kereszteződésének az eredményeképpen jöttek létre. Ezen kívül teljesítve lett a feladat: a durva fizikai erő, a gyorsaság és az ellenállóképesség az ember finom formáival és agyi tulajdonságaival való egyesítése. Ezek, nagyon okos és nagyon szívós lények voltak, akik az emberek szolgálatában álltak, és az emberek a kentaurok számára abban az időben olyanok voltak,mint a félistenek , mert fejlődésben messze lehagyták őket.
Az emberek és a kentaurok között fennállt a tiszteletadás érzése és az alacsonyabb a magasabbnak való alárendeltségi viszony betartása.
Minden egyes lénynek úgy kell fejlődnie, hogy ezáltal maximális hasznot hozzon a Kozmosz számára. Ez a Föld és a Kozmosz összes élőlényének legfőbb létezési célja, és ha ezt az elvet nem tartják be, akkor az adott létforma befejezi a saját létezését.
Léteztek más hibrid életformák a Földön és a többi planétán is, de idővel több okból , ők befejezték létezésüket.
A kentaurok nagy testtel rendelkeztek, amit nehéz volt élelemmel ellátni. Az adott formában az emberi fejnek nagyon nagy testet kellett ellátnia élelemmel. A Felsőbb Lények számos alkalommal folytattak kísérleteket az étkeztetésével kapcsolatban. Az adott életforma néhány ezer évig létezett, ezért aztán a táplálkozása is változott: először csak materiális élelmet fogyasztott. De az élő létformákat a világban körülöleli az energia tenger, a prána és nekik az a feladatuk , hogy a létük fenntartása érdekében azt megtanulják magukba fogadni.
Ezen kívül jelentősége van még a forma konstrukciójának is, hiszen a prána magába fogadásában részlegesen az éteri hasonmás is segít , ezért ezt megpróbálták felhasználni, vagyis kipróbálás alá került a testnek a közvetlenül a kozmosz energiájával való feltöltése.
Ha összehasonlítjuk a kentaurt a modern kor lovával, akkor a fizikai felépítésében felfedezhetünk némely eltérést. A lovak például a hatalmas mennyiségű növényi étel feldolgozásához szükséges nagy emésztőrendszerrel rendelkeznek. A Felsőbb Teremtők programjaiból adódóan a kentaurok az éteri hasonmás bevezetése után, a materiális szervezet sejtjeinek funkcionálásához szükséges kis mennyiségű növényi étellel is beérték, a fizikai munka elvégzéséhez szükséges alapvető energetika az éteri hasonmáson keresztül érkezett a Kozmoszból.
Vagyis abban a korban a Föld a létformákat más módon is táplálta, mint jelenleg, ezért az ilyen formák abban az időben életképesek voltak.
Idővel a kentaurok némelyike, akik szellemileg és értelmileg elég jól felfejlődtek, azon kezdetek el gondolkodni, hogy így ők értelemben és erőben, gyorsaságban és állóképességben már felülmúlták az embereket is. De nem vettek figyelembe egy dolgot, hogy a hatalmas testük, amely méreteiben jóval felülmúlta az emberét, nagyobb figyelmet is igényelt, vagyis fizikai táplálékot és törődést.
A fizikai matéria materiális komponenseket is követelt a maga számára, és az éteri hasonmás képtelen volt teljes egészében kielégíteni a test szükségleteit. A hatalmas test fejlődéséhez és a szervezetének a fenntartásához nagyobb mennyiségű energiára volt szükség, mint a szellem és az értelem fejlődéséhez. Ezért egy bizonyos idő elteltével láthatóvá vált az adott lények szellemi degradációja.
A későbbiekben a környezeti feltételek bizonyos változásánál, az éteri hasonmás már képtelen volt megfelelő energia mennyiséggel ellátni a hatalmas testet, és ez volt az egyike azon okoknak, ami miatt a kentaurok megszüntették a létezésüket. A megváltozott feltételek mellett már nem tudták magukat ellátni élelemmel.
Ezen kívül a forma a második fajból a harmadik fajba való átmenetkor a finomenergetikai síkon is megváltozott, kiegészítő finomenergetikai burkokat kapott, és ezért az éteri hasonmás már nem tudott a megfelelő módon funkcionálni. Egészében ezek a változások nem segítették elő a lélek fejlődését, és a hatalmas test meg ugyan úgy megkövetelte a túlzott odafigyelést, amely elvonta őt a szellemi fejlődéstől.
A kentaurok egynemű lények voltak. A Felsőbb Rendszerek a kísérleteik folyamán számtalan egynemű lény típust alkottak. A Földön a kentaurokon kívül még a sellők is ilyenek voltak. A Kozmoszban sokkal több egynemű faj létezik, mint kétnemű, különösen az energetikai formák és a materiális civilizációk között. Viszont a gyakorlat megmutatta, hogy az egynemű materiális fajták a földi környezetben gyorsan zsákutcába jutnak és degradálódnak, nem érve el a fejlődés magas Szintjét.
Viszont az egynemű energetikai fajták mentesülnek ettől, mivel az energetikai formáknak határtalan a frekvenciája és ezért az ő struktúrájuk nagyobb alkalmazkodó képességgel és a környezeti feltételekhez való nagyobb védettséggel is rendelkezik, a matéria a fejlődésnek mindig csak egy szűk keretet tud biztosítani.
Ami a kentaurokat illeti, a külső jegyeit tekintve hímnemű volt, ellentétben például a sellőkkel. Vegetatív módon szaporodtak, kiválasztva az asztrális gyereküket, aki fokozatosan alakult át látható matériába, besűrűsödve a szükséges tömörségbe levált a „szülőjétől”.
A gyerekek születése program szerint történt, vagyis a szervezet genetikai kódjába be lett illesztve a megfelelő időpont, amikor a sejteknek önmaguktól kellett leválniuk, érniük és egy bizonyos más lénnyé átalakulniuk. Közeledve az idő, az adott személy óhajától vagy nem óhajától függetlenül, bekapcsolódott a típus újrateremtése, és a szervezetben megindult az új lény keletkezésének a folyamata.
A kentauroknak három vagy négy gyereke is lehetett, de nem több. Ilyen volt az ő programjuk. A nevelésükkel ők maguk is foglalkoztak, vagyis ők és azok az emberek is , akiknél szolgáltak.
Mellesleg az első embernél is hasonló módon történt a szaporodás . Hiszen az egynemű biorobot elsőnek az Orekta bolygón lett megalkotva. De ő konkrétan a Föld létfeltételeihez volt létrehozva ( ezáltal született az a legenda is, hogy az első ember egynemű volt, de egynemű csak a másik bolygó laboratóriumának feltételei között maradt). A továbbiakban úgy döntöttek, hogy az adott biorobotot két- neműre szétválasztják, és a külsejét tekintve hímneműnek formálják. Viszont, mondhatni, hogy ő kezdetben egy arctalan, egynemű lény volt.
Az Orekta bolygón ezek a „személyek” kezdetben a kentaurokhoz hasonló módszerrel szaporodtak, és a bolygó laboratóriumi környezetében csak egy bizonyos meghatározott ideig léteztek. Majd az adott szaporodási módszer nem volt hatásos, és ezért úgy döntöttek, hogy bevezetik közöttük a kétneműséget. Viszont az adott szaporodási módszer megmaradt, amit aztán más materiális bolygókon fel is használtak, és részleges kísérletek a földi világ feltételei közepette is folytak (sellők, kentaurok). Mindez a Teremtő Felsőbb Tudat kísérletei, ezért az általuk létrehozott materiális formák között voltak másodrendűek, ideiglenesek és állandóak is. A formák történelme nagyon gazdag, többek közülük funkciójukban és konstrukciójukban is nagyon gyakran összefonódnak.
A materiális burkok/testek szaporításának módszereit ismételten a magasan fejlett Materiális Rendszer dolgozza ki, és jelen időben is tovább folytatódik. De a legelső ember modell egynemű volt, majd úgy döntöttek, hogy szétválasztják férfi személyre és női személyre, így vált kétneművé az ember. ( Ha erről részletesebben beszélünk, akkor mindig pontosítani kell, hogy melyik első ember modellről van szó: arról aki biorobotként az Orekta bolygón létezett, vagy arról, aki elkezdte építeni az első civilizációt. Habár az adott pontosításnak nincs jelentősége, mert az adott kidolgozásnak egy általános irányzata létezik a Felsőbb Teremtőknél, akiknek a teremtése az egynemű biorobottól az önállóan gondolkodó homo sapiensig terjed) Számtalan kísérlet történt. Csak nagyon hosszú időszak elteltével jutott el az ember a jelenlegi „gyerektermelésig”. Vagyis az, hogy a kentaurok és sellők egyneműek voltak, az nem jelent semmi rendkívülit.
A kentaurokat, mint „személyeket” nem engedték tovább az evolúciós folyamatba, viszont az emberi forma a finomenergetikai felépítésében történt változtatás következtében sikeresen tovább fejlődött.
A Fentieknek a lélek fejlődésére volt szüksége, és nem csak egyszerűen magáért az egyedi forma létezéséért. A kentaurok a fejlődésük egy bizonyos stádiumától elkezdtek degradálódni, és a progresszív fejlődés útjára való áttérítés kísérlete sem járt sikerrel. Ezért a Kozmikus Tudat látva, hogy a kísérlet nem a tervezetteknek megfelelően végződött, beszüntette ennek a fajtának a további újratermelését.