2015.02.07 12:26

 

KÉRDÉS: Igaz- e, hogy a hatodik faj öröm által,- és nem a szenvedés útján való haladás által fog fejlődni?

VÁLASZ: Amíg a lélek ebben a világban fejlődik, addig a felhőtlen öröm útján való fejlődésnek nincs létjogosultsága. Az ember köteles átmenni a számára adott összes megpróbáltatáson, mert a lelke – fejlettségét tekintve még tökéletlen. Az ember a szórakozást a fejlődés útjaként tartja számon, és a gonoszságot- pedig jóságnak hiszi. Képtelen elválasztani az illúziót a realitástól, és az egyéni jólétét és életörömeit az egész emberiségre kivetíti, vagyis az ember úgy gondolja, hogyha ő jól érzi magát és elegendő pénzzel rendelkezik, akkor mindenki más is ugyanazt érzi. Amikor viszont nem mennek jól a dolgai akkor azt mondja: „ Hogy mi mennyire rosszul élünk”, és ha csak neki vannak örömei és sikerei, no meg pénze, akkor így nyilatkozik: „Mennyire jól él mindenki!”, és nem látja meg , hogy mennyien szenvednek és éheznek a körülötte levő emberek. Ez-az amikor valaki a realitás helyett az illúziókat fogadja el. Ez a lelki vakság szindrómája, amikor az ember képtelen tovább látni az egyéni jóléte vagy szerencsétlensége helyzetén. Pontosan e miatt még kb. ötszáz évig lesznek háborúk és szerencsétlenségek a Földön, abban az esetben ha még létezni fog egyáltalán az emberiség. Csak ötszáz év elteltével lehet bárminemű pozitív irányba való eltolódásnak létjogosultsága. Az embernek a jó és a rossz összehasonlításán keresztül kell tanulnia, fejlődnie. A szerencsétlenség és boldogtalanság okai – legfőképpen a lélek fejletlenségében találhatók.

Az ember számára több -féle fejlődési út is a rendelkezésére áll, de ő a gazdagság elérését tartja az élete legfőbb céljának, a szórakozásokat pedig – a szellemi/lelki fejlődési útnak, a nyugodt életet – pedig az elérendő célok csúcsának tekinti. Összekeveri a materiálisat a szellemivel, a közömbösséget pedig a lélek bátor állhatatosságaként tartja számon. Vagyis az ember élete valójában teljes egészében a jó és a rossz váltakozásában telik, abban amit az ISTENTŐL kap és amit az Ördög juttat a számára. És valójában csak azért, mert nem a megfelelő utat választja vagy helytelenül tesz és gondol valamit, vezetik őt a szenvedéseken és a gyakori nélkülözéseken keresztül.

Az öröm, boldogság és a jólét nem segítik elő a gondolkodás képességének a fejlődését, valamint azokat a minőségeket/tulajdonságokat sem. amire az ISTENNEK szüksége van. Hanem olyan minőségek/tulajdonságok kifejlődését segítik elő, amelyek megfelelnek a Sátánnak: a könnyelműség, lustaság, az élet értelméről való nem gondolkozás, önfejűség stb. És ezek azok az alapvető okok, amelyek miatt az embert bizonyos nehéz szituációk és szerencsétlenségek érik. Csak az adott helyzeteknek köszönhetően kezd el az ember együtt érezni és sajnálni másokat. Nem létezik (tisztelet a kivételnek) olyan gazdag és boldog ember, aki őszintén képes lenne együtt érezni a szegényekkel és a betegekkel. Mert ezek az emberek undort és ingerültséget keltenek bennük.

És ez is az, ami a Sátánhoz vezeti őket. Viszont, amikor az ember saját maga is megtapasztal és megszenved sok mindent, akkor már képes lesz a másikért akár a tűzbe- és a vízbe is ugrani. És ezek már magas Szintű minőségek/tulajdonságok, olyanok mint az önfeláldozás, az együttérzés, és a másoknak való segítségnyújtás késztetése stb.

Vagyis az ellenkezője történik: a gazdagság és a jólét jelenléte az ember életében , olyan minőségek/tulajdonságok halmazát erősíti benne, amelyek a Sátánhoz vezetik, a szegénység és a szerencsétlenség által, viszont az ISTENHEZ vezető minőségek/tulajdonságok kerülnek nála felgyűjtésre.

És ez- az, amit az ember konokul nem akar meglátni, és pontosan abból az okból kifolyólag sem, mert a lét- és a szórakozás édes örömei teljesen vakká teszik a lelkét.

Ha viszont a nélkülözések és a szenvedések útját járó ember pozitív jellemzőket gyűjt fel a lelkében, akkor egy meghatározott fejlettségi Szinttől már könnyített életszituációkat fog kapni. Lehetővé teszik a számára: hogy a saját tudatos életfelfogásán keresztül, amikor már bekapcsolódik a logikus gondolkodás, az összehasonlítás képessége és a helyes döntések meghozatala, valamint a saját hibáinak a meglátása, hogy saját maga javítsa ki önmagát.

Ha a Földi fejlettségi Szintnél magasabb Szintről beszélünk, akkor meg kell érteniük, hogy a Kozmosz „határtalanul” hatalmas, valamint felépítését tekintve is nagyon bonyolult, és azokban a közös kapcsolati viszonyokban is amelyek összekapcsolják egymással a Kozmoszt benépesítő Lényeket. Kilépve a kozmikus tudatossági Szintre, önöknek el kell képzelniük, hogy ott milyen grandiózus munka folyik.

Ezért a nyugodt, egyszerű és „édeni” életről, amely a semmittevésen és az örökös üres időtöltésen alapszik – szó sem lehet. Az elvégzett munkáért mindenhol mindenkinek teljes felelősséget kell vállalnia önmagáért és másokért is, mindenhol és mindennek megvannak a saját nehézségei és bonyolultságai, amelyek a bizonyos területeken található elégtelen tudásban keresendők. A lélek megismerve és megtapasztalva valamit - a fejlettség csúcsán érzi magát, de mivel fejlettségében továbbmenve feljebb lép, ezért ott megnyílik a számára az óceánnyi ismeretlen új tudás halmaz. És az új információk elsajátításának és megtapasztalásának a folyamata alatt, a lélek képes újabb és újabb hibák elkövetésére, valamint a kellemetlen érzetek és helyzetek megtapasztalására is. Vagyis ameddig a lélek ismerkedik az újjal, ami örök és örökké tarthat, addig nem tartózkodhat a teljes öröm és boldogság érzésének az állapotában sem. Ezeket az érzeteket az elért eredmények jutalmaként kapja, de csak egy rövid időre.

Forrás: Выпуск № 1 «Тайны Высших Миров»