AZ EMBER BELSŐ EGYEDÜLLÉTÉNEK OKAI

2017.08.16 09:56

 Vajon mi az oka az ember belső egyedüllétének? Az ember összes állapota a lélek fejlődésének folyamatával kapcsolatos. Az öröm, bánat, belső emelkedettség vagy a belső lelki sivárság érzete mindig bizonyos események bizonyos szituációival kapcsolatos. Azon események, amelyekben részt vesz az ember az élet-programjába kerülnek behelyezésre: tanulás, bizonyos élettapasztalatok felgyűjtése, valamint emocionális és érzelmi alapjainak fejlesztése céljából. Ezért minden ember olyan szituációkban vesz részt, amelyek elősegítik azon minőségek kifejlődését, amelyeket a lélek még eddig nem gyűjtött fel. Minden egyes esemény olyan módon került felépítésre, hogy elősegítse egy bizonyos minőség/tulajdonság megszületését az emberben.

 Mivel az érzések energia átalakító mechanizmusok, ezért azok az események amelyek az egyénben bizonyos érzéseket generálnak, lehetővé teszik a finom energetikai struktúrája számára hiányzó energiák felgyűjtését. A lélek feltöltődik a szükséges energiákkal és nem mellesleg a Hierarchikus Rendszerek is megkapják önmaguk számára a megfelelő típusú energiát. Ezért az ember sohasem vesz részt üres eseményekben. Minden esemény intellektuális síkú és energetikai síkú haladást eredményez.

 Ebből kiindulva levonhatjuk azt a következtetést, hogy az ember egyedülléte nem a véletlen műve, hanem az életprogramja által előre megtervezett állapot.

 A belső egyedüllétet kiváltó okok:

1.  a program tűzte ki célul az ember számára.

2.  az egyedüllét, mint emlékeztető a finomenergetikai világok Szintjein való előző tartózkodásra.

 1)Nézzük meg az első pontot, a program szerinti egyedüllétet. Az egyedüllét a lélek egy kifinomult belső állapota. Ezt az állapotot a család hiánya is kiválthatja. Ha az embernek kedvezőtlenül alakul a magánélete, akkor mindig elkülönülve fogja magát érezni a többiektől. Még akkor is magányosnak fogja érezni magát, ha máskülönben barátkozós jellem. A család hiányát mindig az életprogram határozza meg és ez nem az egyén kortársai közötti helytelen viselkedése, valamint nem az esetleges csúnyasága vagy szépsége következménye. Az ember nem okolhatja magát azért, hogy nem alakított ki családot. Habár létezhetnek olyan variánsok is, amikor az egyén valamilyen meggondolatlan lépése miatt veszíti el annak a lehetőségét, hogy megnősüljön vagy férjhez menjen.

 Általában az egyedüllét az ember programjába karmaként kerül behelyezésre, vagyis büntetésként vagy valaminek a jobb megértése céljából vagy azért, hogy az ember csak a munkának, csak a művészetnek stb., tudja magát szentelni, vagyis az egyedüllét azért szükséges, hogy figyelmünket a lélek eredményesebb fejlődése céljából csak önmagunkra koncentráljuk.

 Olykor az egyedüllétet azért adják, hogy az egyénben kifejlődjön az önállóság minősége és bizonyos típusú munkatapasztalatot gyűjtsön fel stb. Függetlenül attól, hogy a lélek pozitív, viszont az ember megszokta, hogy valaki eltartja, hogy valakin élősködik, ezért kell felgyűjtenie a gyakorlatiasság minőségét és ezért adják az egyedüllét környezetét is, amely lehetővé teszi a hiányzó minőségek/ tulajdonságok felgyűjtését.

 Ha az egyedüllét úgy került behelyezésre a programban, hogy nincs választási lehetőség, akkor az ember semmit sem tud tenni annak érdekében, hogy családja legyen vagy más emberekkel éljen együtt egy közösségben. Ő mindig egyedülálló marad. Például az egyik nő harcolva az egyedülléttel, örökbe fogadott egy gyereket. De az egyedüllét érzésétől így sem sikerült szabadulnia, viszont megértette, hogy a gyerek a saját életét éli és ő számára csak a létezéséhez szükséges egyik láncszem. Így az egyedüllét érzése továbbra is fennmaradt. Természetesen az egyedüllétet a programja diktálta számára és hogy mit tanul meg belőle, ez már csak saját magától függ. Viszont abban az esetben, ha helytelen következtetéseket von le belőle, akkor a következő életében is megkapja az egyedüllét állapotát.

 2.)Az egyedüllétnek van egy másik típusa is, amikor az embernek van saját családja, vannak gyerekei, de ennek ellenére gyakran érzi magát magányosnak. Ezt az érzést általában saját jellemének, valamint a lelke belső felépítésének tulajdonítja. Adott esetben a magány érzése más okból is megjelenhet. A jelen testet öltésig a lélek egy olyan Szinten tartózkodott, ahol a hozzá hasonló energiájú lelkek között létezett. Ezeket a lelkeket rokon lelkeknek vagy egyszintűeknek is nevezhetjük, mert ezek a lelkek egységben és érdekközösségben léteznek. Ők mindnyájan fivérként és nővérként élnek együtt, a szó nemes értelmében.

 Amikor egy ilyen lélek leszületik a különböző Szinteket tartalmazó földi világba, akkor tudat alatt érzékeli, hogy ezek a lelkek nem azok, akikkel a Földre születése előtt is kapcsolatban volt, vagyis a lélek érzékeli azt, hogy az őt körülvevő lelkek teljesen más minőségű energiákkal rendelkeznek. A családban is ugyanez történik. A család egy, de a családtagok lelkei különböző Szintekről is érkezhettek. Habár ezt az ember nem tudja, viszont a lélek emlékszik erre és érzékeli, hogy olyan minőségű energiákkal rendelkezik, amelyek nincsenek a közvetlen környezetében.

 Vagyis az adott variánsban a magányosság /egyedüllét érzése az eltérő energia minőségek érzékelése. Nevezhetjük akár energetikai magányosságnak / egyedüllétnek vagy idegenség érzetének is. A magányosságnak /egyedüllétnek léteznek más variánsai is. Például a fiatalkori egyedüllét. Általában ez csak ideiglenes állapot. Eredményezheti elégtelen kapcsolattartási tapasztalat, de valaminek a megtapasztalása céljából is megkapható.

 Az érett kor magányosságát / egyedüllétét a jelen életben elkövetett hibák és bizonyos szituációk helytelen megoldása is eredményezheti. Az idős kori egyedüllétet a felgyűjtött minőségek/tulajdonságok ellenőrzése végett kapják az emberek. Például az ember a család fenntartása után egyedül marad, azon okból adódóan, hogy a gyerekek felnőnek és elutaznak, a házastárs pedig elhalálozik. Az embernek az lenne a feladata, hogy elemezze és átértékelje élete eddig leélt éveit, viszont gyakran előfordul, hogy- e helyett a bűn útjára lép: iszik, lesüllyed a hajléktalanok szintjére stb.

 Ily módon a magány az ember nevelésének az egyik módja és ugyanakkor a belső minőségek /tulajdonságok ellenőrzésének módszere. Viszont az utóbbi három az ember programjában a fejlődés lehetséges variánsaként van jelen, az ember saját döntésének eredményeként.

FORRÁS: Szeklitova Larisza, Sztrelnikova Ludmila: " A Vízöntő -kor embere"

Vissza