SZABADSÁG . MI AZ, HOGY SZABADSÁG?
Az ember számára a szabadság a bizonyos területeken és szférákban semmi és senki által nem akadályozott cselekmények összessége. Az országok is gyakran harcolnak a szabadságukért és az adott esetben a szabadság alatt különböző külső hatások alól (emberek, a nemzet) való függetlenség érthető.
A szabadság különböző mértékű lehet: érintheti az egyént, egy különálló társadalmat, az emberiséget, a bolygót, a kozmikus Rendszereket stb.
A szabadság minőségét tekintve is lehet különböző. Ez a minőség Fentről adódik, és mint némely mínuszos vagy pluszos előjelű energia a programba kerül elhelyezésre. Innen erednek a szabadság ellentétes következményei is.
Először pontosítsuk a szabadság különböző típusait:
1. Az alkotás szabadsága. Róla külön fogunk beszélni.
2. A cselekedetek szabadsága, amelyek a különböző emberi szférákban nyilvánulnak meg. Például: a viselkedés szabadsága, a szavak szabadsága, a választás szabadsága, a társadalom szabadsága stb. Létezik a nő és a férfi szabadsága, valamint a gyerek szabadsága is.
Minden élő rendelkezhet szabadsággal, és amikor szükséges, akkor rendelkezik is vele, de különböző mértékben.
Amikor az ember megkapja a szabadságot, ez nem azt jelenti, hogy saját maga érte el, vagy harcolta ki. Az ember választ és döntést hoz, aminek az eredményeképpen megkapja a szabadságot. A szabadságot bizonyos meghatározott célokból kapja, amelyeket nem biztos, hogy felismer. Az ember élvezni fogja a szabadságot és közben azt fogja tenni, amit a programja által tennie kell.
Ki kell emelnünk a szabadság két alapvető típusát: a romboló szabadságot (mínuszos) és a teremtő, alkotó szabadságot ( pluszos).
A társadalom krízises időszakaiban, a társadalmi formációk változásakor vagy a civilizáció váltás időszaka alatt, amikor le kell rombolni a régit és újat kell alkotni, akkor a társadalom ilyen momentumaiban olyan tényező emelkedik felszínre, mint a „cselekvési szabadság”.
A „cselekvési szabadság” sajátos működési mechanizmusának az eredményeképpen elkezd összeomlani a régi rendszer és mindaz összeomlik, amire azt gondoltuk, hogy szilárd, stabil és értékálló. A társadalom minden egyes egyéne az egyéni szabadságáról kiabál és megpróbál azt tenni, amit akar.
Az ilyen szabadságot össze lehet hasonlítani például az órák szabadságával, ahol minden egyes csavarnak és kerekecskének „cselekvési szabadságot” adnak. És ennek következtében mindegyikük, a saját egoizmusából kiindulva olyan irányba kezd el forogni és tekeredni, ahová eszébe jut. Ennek eredményeképpen az óra mechanizmusában teljes fejetlenség fog uralkodni. Az óra működik, de helytelenül. Az óra csak akkor képes megmutatni a valós időt, ha az összes eleme az alkotója által megadott, egy közös cél érdekében, egy program szerint dolgozik.